Business & Café

Keressük a siker titkát! - Interjú Geszti Péterrel

24 dec 2014

Geszti Péter előadó, producer, szövegíró, reklámszakember. Alapítója az @®© óriásplakát kiállításnak. 1990-től 2005-ig az Akció Reklámügynökség kreatív igazgatója, számos Aranypenge-díj nyertese. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Az RTL KLUB X-Faktor c. műsorának egyik mentora. 2011-ben megalakítja harmadik zenekarát, Geszti Péter és a Gringo Sztár nevű formációt, 2012 óta kreatív igazgatója az Okego reklámcégnek, ahol arról beszélgettünk, hogyan lehet valaki ma sikeres Magyarországon.

dsc_0222.jpg

1. Van határozott véleménye a „siker” fogalmáról?

Winston Churchill mondta,

a siker nem más, mint a bukások közötti rövid időszak.

Ez nem áll messze az én felfogásomtól. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon sok munka van a mögött, míg az ember valamiben sikerre jut.

Azt is kijelenthetjük, hogy a sikert – magát az eredményt – gyakran elirigylik az emberek másoktól, de azt a munkát, ami mögé van téve, azt senki nem szokta magának kérni.

Akkor lehet igazán sikeres az ember, ha teljes mértékben megérti, kicsoda ő, milyen korlátai vannak, milyen jó tulajdonságokkal rendelkezik, és ezt hogy tudja egy adott korszakban, kulturális, gazdasági környezeten belül elhelyezni.

Ez önismereti kérdés is. Sokan ösztönösen megérzik ezt, és nyilván vannak skillek – képességek – amelyeket lehet tanulni, illetve fejleszteni tanulással.

A siker nem magától értetődő.

Én magam egyébként szeretem a sikernek az energiáját úgy megteremteni, hogy megfelelő embereket keresek magam mellé, vagy én próbálok megfelelő emberek társaságába kerülni, akikkel úgy érzem, valóban valami különleges dolgot hozhatunk létre.

Fontos az időzítés, megérzés arra vonatkozóan, hogy mikor van szükség valamire, mikor van az a pillanat, amikor valamilyen alkotást, produkciót, terméket a saját piacán meg lehet jeleníteni úgy, hogy arra igény támadjon.

Nélkülözhetetlen, hogy legyen fogadó, fogyasztó közönsége, amely a sikert valóban értékeli. Nem okvetlenül csak anyagilag, hanem intellektuális, spirituális, egyéb értelemben.

Mindennek van „forráspontja”. Sokszor látom a projekteken, hogy ha nem tudnak időben megvalósulni, akkor azokból már nem lesz semmi, mert elmúlik az energia, ami akarja azt, hogy összesűrűsödjön. Ugyanakkor előfordul, hogy az ember túl hamar jön elő egy ötlettel, és esetleg arra még nincs kész az a piac, környezet ahova ezt be akarja rakni.

2. Ön szerint létezik véletlen, illetve szerencse?

1530549_653499784696983_1626630355_n.jpg

Volt egy idő, amikor azt mondtam, hogy az én életem irányított véletlenek sorozata. Egy másik ilyen felfogásom, miszerint

a siker az, amikor a tehetség kézen fogja a lehetőséget.

Vegyük észre, ha adott egy helyzet. Ilyenkor rajtunk áll, hogy abban részt veszünk, annak generálói leszünk, vagy pedig csupán elszenvedőként veszünk benne részt. Az ember jobban szereti, ha nem történnek vele a dolgok, hanem ő tudja irányítani a sorsát, de ehhez nagyon nyitottnak kell lenni, állandóan egyfajta standby – készenléti – állapotban kell létezned, hogy észrevedd, ma valamit akar tőled az élet.

A véletlennek ilyen értelemben szerintem nincs misztikus szerepe a sikerben, úgy gondolom, az igazán sikeres emberek legfeljebb annyiban köszönhetik a véletlennek a sikereket, hogy jókor születtek jó helyre, vagy szerencsésen születtek egy társadalomba akkor, amikor éppen az történt, hogy…

Azt el tudom viszont képzelni, hogy Richard Branson a középkorban is érvényesülni tudott volna – bár a Virgin akkor még más jelentésekkel bírt.

3. Iskolás koromban a legtöbben azt mondták nekem, ha nem tanulok, nem lesz belőlem soha senki. Mit gondol erről a filozófiáról?

Úgy gondolom, műveltség, kultúra nélkül nem lehet sikeres az ember, főleg azokban a dimenziókban nem, ahol ma zajlik a világ. Ez akkor is így van, ha már egyébként a kompetencia alapú oktatás azt mondja, hogy kevesebb lexikális tudás kell, és sokkal több kompetencia alapú - magyarul, hogy tudd alkalmazni azt a tudást, amit megszerzel, és tudd hova kell nyúlni az egyes információkért. Ez kétségtelen.

Az én személyes életemben - hogy irodalmi, történelmi tanulmányaim voltak - segítettek a ’90-es évek elején bizonyos dolgokat jól megfogni. Legyen az kommunikációs biznisz, popzene, vagy bármi más – de ez az én személyes történetem.

Ma azt látom, hogy – ha itt kimész az irodámból, jobbra mellettem – itt ül 20 „geek” gyerek. Nekik valószínűleg teljesen más kompetenciákra van szükségük, mint amelyekben én felnőttem. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a tudás az egyetlen olyan típusú tőke, amely magától nem teremtődik meg, tehát valamilyen erőfeszítés révén lehet csak egyfajta tudásanyagokat koncentrálni. Tudni kell olyan típusú és mennyiségű információt beszerezni, amiből ki lehet indulni egy munka során.

Manapság nyilván nagyon eltér a digitális, online világban fontos tudások halmaza egy művészi, vagy akár jogi, kereskedelmi tudáshalmaztól. Mindennek van egy olyan tudásbázisa, ami nélkül nem megy.

Ettől függetlenül nagyon fontos az a személyes karakterbéli adottságrendszer, ami az embert alkalmassá teszi arra, hogy jól működjön.

Látunk olyat, hogy valaki autodidakta módon zseniálisan működő üzletember, aki egyszerűen megérzésekből kiválóan dolgozik, bár úgy látom ezek rövidtávú sikereket hoznak inkább. Akik így kezdték, de mégis fent tudtak maradni, ők a működésük során vettek fel olyan mennyiségű információt, tapasztalatot, és tudást, ami bizonyos értelemben felért azzal, mintha elvégeztek volna egy nevesebb üzleti főiskolát, egyetemet.

Ma már egyáltalán nem biztos, hogy bizonyos ismereteket csakis kizárólag a felsőoktatásban lehet összeszedni. Akár a hétköznapokban, a valódi biznisz során, vagy éppenséggel az online térben történő jó eligazodással is rengeteg értékes ismerethez juthat az ember.

4. Hány évesen indította el első vállalkozását és mi inspirálta rá?

296959_227316720648627_1080746_n.jpg

Én viszonylag későn vágtam bele a klasszikus értelemben vett üzleti világba, hisz ’91-ben már 27 éves voltam, amikor beléptem - mint cégtulajdonos – abba a cégbe, amelynek akkor már egyébként kreatív vezetője voltam pár éve.

Azt megelőzően konkrét biznisz témával nem foglalkoztam, de dolgoztam másoknak, mint kreatív – kampányokat írtam, zenekaroztam, felléptem televízióban, mint műsorvezető, vagy éppen szerkesztő.

Ténylegesen a rendszerváltozást követően voltam először cégtulajdonos, amely meg is változtatta a szemléletemet – nem rögtön, de pár éven belül – mert megértettem azt, hogy ha a praktikum és az anyagi építkezés szempontjából nézzük a fejlődését az embernek, akkor

külön kell választani az önérvényesülésnek és a kreatív egónak a pályáját attól, hogy egy cégnek melyek a valós érdekei.

Ilyen értelemben segített megérteni, hogy nekem hova kell helyeznem a hangsúlyomat, és melyek az igazi érdekeim. Bizony, meg kellett tanulnom azt, hogy a frontemberi ambícióim csak addig tesznek jót egy cégnek, amíg az valóban hasznot hoz neki, hogyha viszont más megoldás jobbnak tűnik – és az mégsem belőlem fakad – akkor bizony azt a másik megoldást kell választani, és akkor félre kell rakni a saját egót, mert a végén az érdekem az, hogy a cég jobban teljesítsen. 

5. Hogyan oldotta meg a kezdeti nehézségeket?

Én egy olyan modellben „nőttem fel”, ahol megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy kizárólag a kreatív részével foglalkozzam a kommunikációs iparnak. Ehhez rá kellett találnom egy olyan társra, akit viszont az üzleti rész érdekelt, így feltétlen bizalom alapján működtettük a céget, amely végül egy baráti viszonnyá is fejlődött.

A modellem a mai napig is az, hogy akkor érzem jól magam az életben általában, ha csak azzal kell foglalkoznom, ami engem érdekel. Furcsa módon, maga a „biznisz csinálása”, a cég építése, a gazdasági értelmezése, elemzése annak, amit létrehozok: nem érdekel engem. Ahhoz mindig partnert szoktam keresni, és inkább megosztom a reménybeli profitot – vagy ne adj Isten a veszteséget – mással, mert én ebben a modellben érzem jól magam. Ez nem tipikusan hatékony választás, mert az ember így rengeteg haszonról is lemond, de számomra az üzlet annyira érdekes pusztán, ha ez hozzájárul az én boldogságomhoz.

Nem az a célom, hogy éjjel-nappal égessem az energiámat „profit gyártás” címszó alatt, hanem hogy jól érezzem magam.

Ez az én törekvésem afelé, amelyet én úgy nevezek, hogy harmónia. Ezt keresem, és ha a biznisz csinálása ebben túlságosan megfeszítene, nem érezném magam jól a saját bőrömben.

6. Félt valaha a bukástól, illetve ha igen, milyen forrásból tudott új energiát nyerni?

20120831-galeria-akkor-es-most-geszti-peter4.jpg

Én nem arra gondolok, hogy mi lesz, ha valami nem sikerül, hanem arra koncentrálok, hogy mi mindent kell összeraknom ahhoz, hogy valami sikerüljön.

Mindig figyelek arra, hogy a lehető legjobb emberekkel vegyem körbe magam egy projektben, mert ugyanúgy fontos az ő munkájuk, mint az enyém – az inspiráció, a közös elaborációja, kidolgozottsága a projekteknek.

Inspirálódni mindig a munkából próbálok, hogyha érdekel egy dolog. Ha nem érdekel, nem szoktam elvállalni, vagy lemondok róla – lásd X-Faktor. Négy év után kiszálltam, mert úgy éreztem, nem tudok belülről fakadó érdeklődést produkálni, és ez meglátszana a munkámon.

Pusztán azért nem kipróbálni dolgokat, mert félünk a sikertelenségétől, az azt jelentené, hogy tulajdonképpen semmi értelme, hogy végigéljük az életünket, mert nem úgy van összeszerelve a világ, hogy a dolgok maguktól összeálljanak, vagy elsőre sikerüljenek.

Előfordul, hogy valakinek társadalmi, politikai okok miatt előnye van, és ezért elsőre sikerül, de leginkább nem így van, minthogy a természet sem azért van összeszerelve, hogy az ember otthon érezze magát benne. A világ magától nem vesz rólad tudomást, és működik akkor is, ha boldogtalan vagy a létezésben.

Az én legfőbb alapforrásom a neveltetésemből fakadt. Nagyon sok szeretetet, bizalmat, nyitottságot kaptam a szüleimtől és ez – bármilyen romantikusnak tűnik is – elképesztően fontos.

Az ember személyisége nyitott, elfogadó marad – nyilván ezt próbálom továbbadni a gyermekeimnek is. Az, hogy a rendszerváltozás pillanatában én már diplomás voltam és már bedolgoztam azokba a terekbe, ahol aztán később kinőttek a projektjeim – amelyek a média köré szerveződtek – óriási energia volt. A ’90-es évek úgy telt el Magyarországon, hogy ennek a nagy társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági változásnak a hullámára fel lehetett ülni, és az egyszerűen elkezdte repíteni az embert, hogy ha észrevette, hogyan kéne egyensúlyozni az új helyzetben. Ennek az energiája az évezred forduló utáni egy két évig tolta az embert. Ez társadalmilag is nagyjából lekövethető volt, nem csak az én életemre volt ez jellemző.

Az biztos, hogy ez felszabadította az emberben a merészséget. Egy olyan új világ született meg, amelynek az új értékei nem léteztek korábban. Nem volt igazából mivel összehasonlítani, hogy amit most csinálsz, az mennyire felel meg egy korábbi mintának, mert nem voltak ilyen minták, hisz korábban nem volt piacgazdaság.

Az én piacomon nem voltak korábban nagy kampányok, nem volt a piacgazdaság által igényelt szofisztikált megoldásrendszer, médiahelyzet, kreatív ipar, stb. Nem volt design, nem volt szinte semmi. Ezekben a terekben nagyon gyorsan lehetett új teljesítményeket lerakni, nem volt rizikója, csak annyi, hogy mondjuk a kommunikációs bizniszben akkor is az ügyfeleid pénzét költötted el, és hát nem lehetett túl sokat hibázni.

Aki többet hibázott, az egy idő után kihullott. Ilyen értelemben kellett hozzá hatalmas energia, nagy odafigyelés, jó ötletek, és menet közben tanultuk meg magát a reklám szakmát. Bár villámgyorsan bejöttek a multi cégek, mégis lehetett mellettük piacot találni, és felépíteni rá egy vállalkozást.

7. Mekkora szerepe van a kapcsolatoknak / kapcsolatépítésnek?

10374489_712010395512588_8979940675864607763_n.jpg

Nyilván fontos szerepe lehet.

Az én életemben a siker hozta meg a kapcsolatokat, nem a kapcsolatok hozták meg a sikereket.

Hiszek benne, hogy egy normális piacgazdaságban ez így működik. Jön egy tehetséges ember a semmiből, és a teljesítménye alapján elhelyezkedik a networkben.

Mondok egy nagyon egyszerű példát: nem hiszem, hogy a Zuckerbergnek bármilyen rokona, ismerőse kellett ahhoz, hogy ő kilője magát, ugye? Vagy nem hiszem, hogy a Rubik Ernő azért találta fel a híres találmányát, mert valaki az MSZMP-ből haverkodott vele.

Az más kérdés, hogy sajnos az elmúlt évtizedben egyre inkább olyan tapasztalataim vannak, hogy ma újra egy olyan korszakot élünk, ahol a network fontosabb, mint a teljesítmény. Ez rossz irány Magyarországnak – bármilyen társadalomnak – ugyanis azt taníttatja az emberekkel, hogy elég, ha egy klientúrához tartozol, nem kell, hogy valódi teljesítményeid legyenek. Ez mindig bukáshoz vezet társadalmi és gazdasági szinten is, és ez nagyon visszaveti – szerintem – a vállalkozó kedvet.

8. Folytatná a munkáját, ha holnaptól egy forintot sem kapna érte?

Most itt ülünk az OkeGo ügynökségnél, ahol kommunikációs kampányokat készítünk. Ez egy „for profit” tevékenység, tehát biztos, hogy nem csinálnám a nélkül, hogy fizetnének érte. Már csak azért sem, mert az igazi önkifejezés terepét egyre inkább máshol keresem.

Végzek társadalmi célú munkát is, részben a Médiaunió működtetésével, ahol társadalmi célú kampányokhoz járulok hozzá. Bizonyos értelemben az „ARC” nevű vállalkozásunkat is majdhogynem díjmentesen segítem futtatni.

Sokszor van, hogy felkérnek egy munkára és egyáltalán nem érdekel, mennyit fizetnek érte, ha hiszek a társadalmi fontosságában, a kulturális jelentőségében, vagy maga a cél érdekes számomra.

Több olyan munkám volt, ahol megkérdezték mennyiért csinálom, amire azt válaszoltam: „amennyit fizetsz érte, mert ha nem adsz érte semmit, akkor is megcsinálom, mert ez a küldetés fontos nekem”.

Nyilván amikor dalt írok, vagy elmegyek fellépni, abban az örömfaktor a legfontosabb, itt sem feltétlen az anyagiak érdekelnek.

Alapvetően az a véleményem, hogyha jól működik a világ, akkor az értékért cserébe, amelyet előállítasz a munkáddal, azért valamilyen ellenérték is jár – ez lehet konkrét anyagi, de lehet szimbolikus is.

9. Ön miért nem egy alkalmazott? Mi tesz valakit vezetővé?

10408772_839968049388743_8709350064270974443_n.jpg

Én ezt abból a megközelítésből látom, hogy az nem mindegy, hogy független leszel, vagy egy nagyobb rendszer része.

Az én életemben mindig a függetlenségemből fakadó erő volt, ami energiával tudott táplálni akár a dolgosabb hétköznapokban is. Soha nem volt főnököm, ennek a szabadságát, energiáját érezve mindig természetes volt, hogy így élem az életemet.

Hozzáteszem, hogy ilyen értelemben ez mindig egy nehezebb, bátrabb útkereső folyamat, mint beállni egy nagyobb rendszerbe, ahol – mondjuk egy nagyvállalatnál – biztosabb fizetésed tud lenni, be tudsz illeszkedni egy struktúrába.

Gyakran tapasztalom a mai napig, hogy egy igazi vállalkozó a legtöbbször utoljára megy haza a munkahelyéről, mert neki a legfontosabb az ügy. Ez jó inspiráló erő, és ennek nem csak az anyagi vetülete a fontos, hisz a te neveddel ellátott produktumot viszel el egy megrendelőhöz, és azért helyt kell tudni állni, felelősséget kell tudni vállalni.

A vezetői véna alkat kérdése is. Meg kell értenünk, kik vagyunk, és ehhez mérten elengedhetetlen megtalálni azt a keretrendszerét az életnek, amelyben el tudjuk helyezni magunkat.

Természetesen sok ember remekül működik a nagy „corporate” rendszerekben, habár én nem oda való vagyok, de ez tesz minket, embereket színessé.

10. Magyarországon könnyű vállalkozni?

Ha piaci alapon tekintjük a kérdést, akkor egyáltalán nem könnyű.

Az a tapasztalatom, hogy egy erőteljesen csökkenő fogyasztói, fogyasztási folyamat zajlik. Bizonyos társadalmi rétegnél növekedés figyelhető meg, de ez nagyon kicsi hányadot képvisel. Egyre nagyobb a szakadék a szegények és a gazdagok között, ami szerintem hosszútávon komoly feszültségeket fog generálni.

Úgy gondolom, nem igazán vállalkozásbarát ez a korszak, nem pusztán a járulékokra, adókra, egyéb ilyen jellegű körülményekre gondolok, hanem arra, hogy olyan elképesztően korrupt lett az egész környezet, ami átláthatatlanná, nehezen kezelhetővé teszi a vállalkozások életét.

Az általános bizonytalanság uralja ilyen értelemben a gazdasági szférát is, hogy nem tudod milyen változások, sőt milyen újabb betartandó szabályok jönnek, amelyek akár visszamenőleg átrendezik a piacot. Egy ilyen környezetben nem lehet kiegyensúlyozottan vállalkozni, nem véletlen, hogy ide szinte már senki nem hoz külföldről tőkét. Ezt látni kell minden egyéb hírekkel szemben, ez a valóság.

Hogy alátámasszam, az én iparágamban, a reklámpiac költségei is nagyon-nagyon lecsökkentek. 2008 óta majd’ 70 milliárd forint eltűnt az éves „reklámtortából”. Szabad szemmel szinte nem is látható a növekedés, ami azt jelenti, hogy valójában stagnál a gazdaság, hiszen ha nem nő a hirdetések száma, az azt jelenti, hogy nincsen a gazdaságban, kereskedelemben fogyasztói növekedés.

Ez most nem könnyű korszak, és hát nehéz elviselni azt a fajta rendszertani hozzáállást, hogy vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek…

+1: Mit üzenne egy kezdő, fiatal vállalkozónak?

geszti-peter_1_650x433_.jpg

Mindenekelőtt azt javaslom, hogy menjen el egy kicsit – egy-két évre – külföldre, és nézze meg, hogy ami őt igazán érdekli – ha van már ilyen, mert sokan csak úgy nekimennek a világnak – tanulja meg, hogy abban a szakmában, bizniszben hogy mennek a dolgok kint. A hatékonyság elvén működő piacgazdaságokban sokkal hamarabb lehet tanulni. Szerintem csak utána csapjon bele a húrokba.

Keressen maga mellé társakat – egyrészt sokkal szórakoztatóbb, másrészt meg lehet osztani a pszichikai, fizikai, és anyagi terheket is.

Legyen nagyon elkötelezett abban, amit kitalált magának. Az ötlet kevés, azt még faragni, munkálni kell, hogy kiderüljön jó ötlet volt, vagy sem.

Keressen integrációs lehetőségeket, ahol más vállalkozásokkal, szakmai erőkkel együtt tud működni, és így, együtt próbáljanak meg fellépni. A konkurensekben nem ellenséget kell látni, hanem bizonyos értelemben egy másik kortársat, aki ugyanazzal küzd, próbál előremenni, és ha tisztességes eszközökkel játszik, akkor érdemes odafigyelni, hogy mit lehet eltanulni tőle.

Persze jól jön egy „nagybácsi” is, aki finanszírozza az első lépéseket.

Találd ki, mit szeretnél csinálni, és keress valakit, aki fizet érte.

button 01  png.png

Köszönjük, hogy az értékes idődet cikkünk olvasására fordítottad! Tudtál róla, hogy elköltöztünk? 

Csekkold le az új oldalunkat, szeretni fogod!

businessandcafe.hu

ending_fb_2.png

ending_insta_2.png

ending_yt_2.png

Képek: Business & Café, Hír24, Storyonline, RTL Klub: X-Faktor, Geszti Péter & Gringó Sztár Facebook oldala

süti beállítások módosítása