Kulcsár Edina magyar modell, műsorvezető és divattervező, a 2014-es Miss World Hungary győztese. Edina képviselte hazánkat a 2014-es világversenyen, ahol a koronázáskor első udvarhölgy és Miss Európa lett. Nem rég indította útjára Education Kulcsár mentor programját, amely egyben karitatív missziót is képvisel.

1. Mesélj egy kicsit, hogyan indult a Kulcsár Edina sztori?

Hosszú történet, hogy hogyan is lettem én szépségkirálynő. Nagyon sok leánygyermeknek az az álma, hogy egyszer szépségkirálynő lesz belőle. Na, én ennek pontosan az ellenkezője voltam; egy kimondottan fiús lány, aki nagyon nem erre a pályára készült. A nagy szerelem nekem a tánc volt, sokáig táncoltam latin táncokat, versenyszerűen is. Táncművészeti főiskolára szerettem volna menni, ez volt az eredeti terv.  

Középiskolában aztán egyre többen mondták, hogy miért nem kezdek el modellkedni. Elkezdtem a modellvilágban mozogni, és már az elején be is gyűjtöttem számos negatív tapasztalatot, többször megpróbálták kihasználni a tapasztalatlanságomat.

Ennek ellenére nem adtam fel az álmomat. 2008-ra összespóroltam egy kisebb összeget, és csináltattam egy művészi minőségű portfóliót. Ezt kezdtem el küldözgetni az összes itthoni modell ügynökséghez, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Elkezdtem a kemény felkészülést, hogy a modell alkat is meglegyen, és kaptam is pár felkérést.

A modelliskolák ahol voltam, időnként szerveztek kisebb szépségversenyeket, ahol előfordult, hogy nem volt meg a megfelelő számú jelentkező, ilyenkor én ugrottam be, és rendszerint meg is nyertem ezeket a versenyeket. Ennek köszönhetően elkezdett kiépülni a kapcsolatrendszerem is, a tapasztalat, fejlődés jött ezekkel. Elérkezett a pillanat, amikor felmerült, hogy miért nem próbálom meg a Magyarország Szépét, és úgy voltam vele, hogy az életkoromból fakadóan is ez volt az utolsó év, hogy jelentkezhettem, a környezetem is rágta a fülem, hogy nevezzek, így hát belevágtam.

2. Hogyan lehet annyira kilépni a komfortzónából, hogy valaki világszépségversenyen induljon?

A családom, - a dédnagymamám és az édesanyám - annak ellenére, hogy sokat kellett nélkülözniük, mindent háttérbe szorítva dolgoztak az én boldogulásomért. Ebből adódóan nagyon sok olyan dologba sikerült betekintést nyernem, mint például a tánc, a lovassportok, vagy az atletizálás, amiknek köszönhetően számomra soha nem okozott problémát szerepelni.

Nem vagyok egy törtető típus, de ha azt mondják, hogy most szerepelni kell kamerák előtt, akkor nincs ellene kifogásom. Nagyon gyorsan tudok akklimatizálódni bármilyen új helyzetben, és emiatt gondolom, hogy ez az egész működik.

Rengeteg energia van bennem, már csak azok miatt a nehézségek miatt is amin a családom keresztülment, hogy én már csak emiatt is be akarom bizonyítani, hogy nem az számít, kinek mennyi pénze van, hanem hogy minden bennünk dől el, és az akarat ami igazán számít. Abszolút ennek a jegyében próbálom élni az életem.

3. Mi az, ami a siker mellett teljessé teszi az életed, mi motivál?

A család. Nagyon család centrikus vagyok, azért dolgozom, és azt próbálom szem előtt tartani, hogy a családomnak jó legyen. Ez most azt jelenti, hogy anyukámnak és a dédimnek próbálom visszaadni azt a szeretetet és biztonságot, odaadást, amit kaptam tőlük. De emellett az is foglalkoztat, hogy egyszer majd az én gyermekeimnek is mindent meg tudjak adni.

Az utóbbi egy évben próbáltam megválaszolni magamnak azt a kérdést, hogy miért is csinálom én ezt az egészet? És rájöttem, hogy valójában azért foglalkozom ezzel, mert én ezt nagyon szeretem csinálni. Szeretek emberek között lenni, szeretek emberekkel foglalkozni, segíteni másokon.

4. Szerinted van szerepe a szerencsének a karrierépítésben?

Úgy gondolom, hogy szerencsére mindig szükség van. De persze ahhoz, hogy a szerencse ránk találjon, minden lehetőséget meg kell ragadni. Mindenhová el kell menni, mindenhol meg kell jelenni.

Otthon ülni mindig kényelmesebb, de ha otthon maradsz, lehet, hogy éppen azzal mulasztod el a legnagyobb szerencsédet!

Én éppen ezért, időt és energiát nem kímélve elmentem mindenhová ahová csak hívtak, még ha nem is igazán volt kedvem elmenni. Ez az energia befektetés később mindig jól is sült el, mindig sikerült szert tennem értékes kapcsolatokra. Ez pedig úgy gondolom máshogyan nem megszerezhető.

5. Mennyire fontos az iskola?

5 évesen iskolába jártam, és olyan példákat láttam magam előtt, hogy valaki elmegy egyetemre vagy főiskolára, elvégzi, elrakja a papírt a fiókba, vagy kiakasztja a falra, és elmegy alkalmazottnak, amit aztán nagyon nem szeret csinálni.

Persze valamilyen végzettség feltétlenül kell. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy én nem tartoztam feltétlenül a jó tanulók közé. És nem is azért, mert nem ment, hanem azért mert nem érdekelt. Én a mai napig azt mondom, hogy teljesítem a kötelező dolgokat, de hiszem, hogy azt érdemes tanulni igazán, ami szükséges a céljaid eléréséhez.

De igazából én a gyakorlati oldalban hiszek. Voltam mekiben, dolgoztam nyomdában, szórólapoztam is, és később innen jött a hosztesszkedés, modellkedés. Volt már egy kis keresetem, mert muszáj volt, hogy dolgozzak.

Mivel én tudtam, hogy ki vagyok, mit akarok, hova szeretnék eljutni, ezért annak idején nem tartottam fontosnak. Most viszont, látom, hogy a média és a kommunikáció az, amiben én szeretnék elhelyezkedni. Most is műsorvezető vagyok több műsorban is, de attól függetlenül, hogy most ott vagyok, nem dőlök hátra a fotelban, hanem folyamatosan fejlesztem magam.

6. Féltél valaha a bukástól?

Nem féltem tőle, de úgy tapasztaltam, hogy ha valami nem sikerült, azt az élet mindig igazolta később, hogy miért nem sikerült az a valami. Szóval abszolút nem félek semmilyen bukástól, mert minden fontos életesemény egy meghatározható ok miatt következik be, és ezek később mindig visszaigazolást is nyernek.

7. Mit gondolsz, nehéz ma érvényesülni Magyarországon?

Nagyon. Nagyon sok lemondással, tanakodással jár. Én is azért indultam el a Magyarország Szépén, mert a modellkedésben láttam a jövőt, és egy ilyen versenyen való előkelő pozíció nyilván rengeteget dob az ember karrierjén.

Éppen ezért, a verseny után döntenem kellett, hogy kimegyek külföldre modellkedni, és karriert csinálni modellként, vagy elkezdem építeni a karrieremet itthon - viszont kis lépésekben.

Döntenem kellett, hogy a biztosra megyek - ami rengeteg pénz rövid ideig külföldön; vagy pedig itthon maradok, leadom a modellkedést, és kisebb lépésekben megpróbálok vállalkozást építeni. Én végül a nehezebb utat választottam, úgy hogy tisztában voltam vele, hogy ez lesz. Úgy hiszem jó döntésnek mondhatom.

+1.  Mit üzennél a kezdőknek, fiataloknak?

Azt veszem észre, hogy például a fiatal lányok mindig azt mondják: nagyon szeretnék valamit, de….

Mindig félnek valamitől, és én azt gondolom, hogy aki fél, az pontosan ezért nem fog soha eredményeket elérni, mert nem mer lépni az ügy érdekében.