Business & Café

Keressük a siker titkát! - Interjú a Punnany Massiffal

17 dec 2014

A Sziget Himnuszának szerzőivel, az ország legkeresettebb fesztiválzenekarának tagjaival Szegeden készítettünk backstage interjút. Hogyan váltak a pécsi undergrounderek korunk meghatározó jelenségévé? Mi sikerük valódi titka? Mi már tudjuk!

wolfiefelcser_nagy.jpg

1. Van határozott véleményetek a „siker” fogalmáról?

Felcser Máté: Onnan tudnám megközelíteni, hogy melyek azok a fűszerek, amelyek érdekesek lehetnek a siker elérése érdekében.

Az biztos, hogy mindenképpen szükség van kitűzött célokra. Sajnos az Y generációnak, a mostani tizen-huszon éveseknek nem nagyon van életcéljuk, e nélkül pedig nem igazán megy. Az még mindig kevés, ha csak célod van, a mellé kellenek álmok is, amelyek esetleg most még elérhetetlennek is tűnnek.

Farkas Roland: Ami pedig szintén elengedhetetlen az pedig egy nagyfokú kitartás, valamint tolerancia. És hogy utána mi az a pont, amikor átfordul – legyen az bármi – mindenkinek megvan a saját sikerfaktora. Azt vagy te érzed, vagy külső tényező hatása adja vissza, amikor a nagyvilág ontja feléd, hogy óriási a sikered. Nálunk – a mi iparágunkban – több szegmense van.

Van, aki onnan származtatja, hogy kijön egy videó klip és több milliós nézettsége van - de ez szerintünk nem minden esetben siker. Az csak egy statisztikai tényállás.

Attól, hogy a videódnak 3 milliós megtekintése volt, még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy van egy 3 milliós nézettséged, hanem, hogy 3 milliószor kattintottak rá. Az megint más kérdés, ezek a személyek mennyire fizetőképes vásárlók halmazát képezik. Lehet, hogy ezek 10-12 éves gyerekek, akik csak szeretnének valahova tartozni – hisz mindenki a biztonságot keresi.

Sokszor megkapjuk a kérdést, mi a Punnany Massif sikere. Szerintünk nemes egyszerűséggel csak az, hogy régóta csináljuk – hisz már idén tizen1ek vagyunk – valamint kellő kitartással, rengeteg munkával, és tudatos koncepciókkal dolgoztunk már régóta.

 

2. Szerintetek létezik véletlen, illetve szerencse?

punnanyindex.jpg

Felcser Máté: Én hiszek a sorsban, és abban, hogy nincsenek – klasszikus értelemben vett - véletlenek. Az megint más kérdés, hogyan definiáljuk a szavakat, attól függ, mit értesz véletlen, vagy akár szerencse alatt.

A mi esetünkben olyan sok véletlen játszott közre, amely már nem lehetett „véletlen”.

Sokszor voltunk jókor jó helyen. Az a stílus, amelyet mi képviselünk az Egyesült Államokban már régóta jelen van, és jól működik. Nálunk meg „szerencse” volt, hogy pont amikor beütött a gazdasági világválság, amikor mindenkinek rossz volt akkor mi ún. „lelki támaszt”, vagy akár „segítő kezet” tudtunk nyújtani.

Másik perspektívából nézve pedig „szerencsés” változáson ment keresztül a menedzsmentünk is. Sokan nem tudják, hogy az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél komolyabb „háttércsapatot” tudjunk felépíteni. Tízen vagyunk a színpadon, de legalább ennyien dolgoznak a háttérben is. A zenészeken kívül többek között van technikusunk, különféle menedzsereink, arculatért felelős szakemberünk. Ez évek alatt tudatosan fejlődött ki, nyilvánvalóan a mi igényeinkre szabva.

Mondhatnám a szerencse és a tudatosság kéz a kézben jár. A váratlan, és előnyös – úgymond szerencsés – szituációkra, ha kellően tudatosan tudsz reagálni, az meghozza a sikert.

3. Iskolás koromban a legtöbben azt mondták nekem, hogy ha nem tanulok, nem lesz belőlem soha senki. Mit gondoltok erről a filozófiáról?

Farkas Roland: Nagyon érdekes, hogy ezt kérdezed.

Őszinte leszek, én a középiskolai tanulmányaimat nem fejeztem be, mégis bizonyos szövegeim érettségi tételek. Ez azért elég ambivalens, akárhogy nézzük.

Már egészen kicsi koromtól fogva úgy vettem észre, hogy az iskola, illetve a magyar oktatási rendszer nem arra van kihegyezve, hogy ha bármi is történik velünk az életben, akkor majd helyt tudjunk állni.

Inkább csak hogy tudjál bizonyos tételeket, és legyél képben a sejtbiológiával még akkor is, ha kőműves akarsz lenni.

Nagyon nagyon sok száraz tananyag van, amelyet egyszerűen rád dobnak, követelnek, hogy a végén egy rendszerbe illeszthető droid legyél, hogy egy társadalmi rétegben foglald el a pozíciódat, aztán kussoljál, és maradj úgy. 

Nyilván, ha valaki 11-12 évesen tudja, hogy mi akar lenni, és annak fényében, az ehhez szükséges tárgyakat helyezi előtérbe, és erre készül, akkor annak van értelme. Viszont ha nincs meg a szükséges tudatossági faktor az emberben, csak él a nagyvilágba’, lébecol, azért megy az egyetemre, hogy a szülei ne dobják ki, elhabizik egy csomó évet, tíz év alatt elvégez valamit, annak nem látom értelmét. Harminc évesen ott áll élete közepén és totál nem lesz képben.

 

4. Hány évesen indítottatok el elsőként zenei vállalkozást, vagy ilyen jellegű tevékenységet, és mi inspirált rá?

4425612_fded9e31633474e774d3eb59d529d4f4_wm.jpg

Farkas Roland: Sosem akartam a társadalmi elvárásoknak megfelelni, mindig is a belső megérzéseimet követtem. Már egészen fiatalon – kb. 14 éves koromtól – biztos voltam benne, hogy én színpadon akarok szerepelni.

Folyamatosan kaptam, hogy belőlem nem lesz senki, a rappelésnek nincs semmi értelme, akkor már miért nem tanulok meg énekelni, vagy játszani egy hangszeren. Legbelül végig tudtam, hogy nem érdekel más, vagy hogy mások mit mondanak.

Nagyon örülök annak, hogy itt ülhetek, és azt mondhatom ebben az interjúban, hogy az életben lehet ilyen alternatíva is, csak ahhoz kell egy erős személyiség, akit nem tör meg a külvilág zaja. 

5. Hogyan oldottátok meg a kezdeti nehézségeket?

Farkas Roland: Mindig az hajtott, hogy azt adjam át, amit én is kaptam a zenétől. Ez egy folyamatos körforgás volt, ahogy telt-múlt az idő, úgy jöttek új trendek, hatások, akár újabb formációk, folyamatosan updateltem – fejlesztettem - a tudásomat.

Nekem ez volt az „iskolám”, hogy ha úgy nézzük.

Hiába volt vagy tizenöt féle munkám, egyiknél sem éreztem, hogy életvitelszerűen akarom csinálni – és hát mellette mindig itt volt az írás, amely folyamatosan kísérte az életemet, és amely végig egy alternatíva lehetőségét adta. Itt lép be a kitartás, és az, hogy nem szabad feladni.

Felcser Máté: Nagyon sokan feladják, és ez butaság.

6. Féltetek valaha a bukástól?

image.jpg

Farkas Roland: Többször is.

Pont így félúton, 2010-ben el is hagytam az országot, külföldön voltam több évig.

Nem éreztem, hogy kellően érvényesülni tudok, valamint úgy éreztem nem tudok eleget a világról, csak annyit, amennyit a magyar média próbál felém sugározni, és éreztem, hogy ennek semmi köze a valósághoz.

Elegem volt abból, hogy ha az utcán az emberek szemébe nézek, csak szomorúságot látok, nem mosolyognak, a plázában nincs a kezükben semmi, jönnek-mennek, és csak nézik, éppen mi van leakciózva.

Szükségem volt valami másra, többre, nem hittem el, hogy csak ezekből áll az élet.

Amikor elmentem külföldre, megtapasztaltam, hogy ezer féle náció van, nyilván voltam indiai nővel, de akár ázsiaival is, de ettől függetlenül is próbáltam megélni, hogy sokan vagyunk és sok félék.

Ekkor tapasztaltam meg azt is, hogy milyen teljesen saját lábon állni, amikor senkire nem tudsz támaszkodni, illetve nyilván volt nyelvtanulási hozadéka is.

Én például beiktatnám minden emberke tanulmányai közé, hogy amíg nem éri el a 18 éves kort, legalább egyszer töltsön el valamennyi időt külföldön. Nem azért, hogy ott maradjon, hanem hogy tapasztalja meg milyen anya, apa és a barátok nélkül, érezze, hogy milyen a többi náció, és azokkal is tanuljon meg együtt létezni.

Erre kéne inkább tanítani az embereket, de nyilván a politikának, a hatalomnak nem az a célja, hanem hogy felül tudjanak kerekedni rajtunk, de ezt részleteiben hagyjuk is.

7. Mekkora szerepe van a kapcsolatoknak / kapcsolatépítésnek?

Felcser Máté: A hatalom ott van, ahol a pénz. A kapcsolati tőke olyan dolog, ami kicsit e mellett van, de ugyanakkor közös halmazt képez vele.

Leegyszerűsítve: nagyon fontos.

Igenis lényeges, hogy ismerj bizonyos embereket. Mi szoktuk mondani, hogy valaki A pontból B pontba úgymond „csókosan” jutott el, de ennek is lehetnek különféle válfajai.

Ahhoz, hogy ezeket – akár már meglévő – kapcsolatokat, értékeket fel tudjuk ismerni, elsősorban arra kell figyelnünk, hogy legyünk közvetlenek, kommunikatívak.  Ne az legyen, hogy otthon ülve, befeszülve, kinyitjuk a laptopot, és a kis virtuális „valóságunkban” Photoshoppon megpróbáljuk elkészíteni a profilképet, ami úgy tűnik, mintha valamilyenek lennénk – pedig nem olyanok vagyunk, csak olyanok szeretnénk lenni.

Legyünk őszinték magunkhoz, és egymáshoz is. Ez az első lépcső egy kapcsolatépítés megkezdésekor.

Farkas Roland: Ezen felül rengeteg példát láttam arra, hogy valaki több diplomás, és kénytelen külföldre menni, hogy valódi pénzt tudjon keresni. Kapcsolati tőke által el lehet jutni kényelmes helyekre úgy is, hogy valaki szerény kvalitásokkal rendelkezik, de telefonszámokon keresztül be tud ülni olyan fotelbe, ahol bőségesen kereshet. Az megint más kérdés, hogy ez mennyire minőségi, vagy hatékony munka ebben az esetben.

8. Folytatnátok a munkátokat, ha holnaptól egy forintot sem kapnátok érte?

a_ket_alapitotag_balra_farkas_roland_wolfie_felcser_mate_rendbenman_.jpg

Felcser Máté: Csökkentett felállásban, de igen!

Farkas Roland: Ebben benne van már – nekem például - 18 évem. Én személy szerint erre feltettem nagyon sok mindent – emberi kapcsolataimat, tanulmányaimat, sok mindenkivel összevesztem az álmaim végett.

Az azonban bizonyos, hogy az álommeló is olyan, mint egy szerelem. 

Kinézed a számodra legjobb nőt a világon, és basszus összejön! Mindenki: huhú, fasza! Eltelik egy-két év, és utána azért a rózsaszín ködfátyol csak elkezd bomladozni, majd átcsap egy kölcsönös tiszteletbe és munkába ahhoz, hogy meg tudd tartani ezt a történetet. Ez nálunk is kb. így van.

Nem vagyok abban biztos, hogy életem végéig a színpadon szeretnék lenni, de úgy érzem, hogy az életpályám átbotorkált annyi fázison, hogy ami eddig volt – rutin, referencia – azt esetleg a későbbiek során át tudom adni valakinek, akit „hátulról tudok lökdösni”, hogy haver, így csináld!

Nyilván filozófiai kérdés, hogy Punnany is meddig lesz, mert lehet, hogy elüt egy autó, megsérülnek a hangszálaink, bevarrják a számat, bármi, de én mindenre fel vagyok készülve.

Ha most – akár az interjú után – meghalnék, akkor is azt mondanám, hogy büszke vagyok és örülök, hogy itt lehettem, és arra, amit csináltam, és úgy érzem, már volt értelme, hogy megszülettem a Földre – vagy fel, vagy le, ez megint egy nézőpont kérdése.

9. Miért nem vagytok alkalmazottak valahol? Mi tesz titeket vezető, önálló egyéniséggé?

Farkas Roland: Ez a fajta egyéniség, felállás megoszlik kettőnk között, Máté karakánabb jellem, aki jobban irányítja a szálakat, én pedig aki hamarabb találja meg a közös hangot az emberekkel.

Így tudjuk jól kiegészíteni egymást, amely megadja a Punnanyban a harmóniát. Mindegyikünk másra figyel, ezért jobban toppon tudunk lenni bármilyen munkát is végzünk éppen a csapattal.

10. Magyarországon könnyű érvényesülni?

image_1_.jpg

Felcser Máté: Baromira nem könnyű.

Az, hogy miért nem, abba szerintem most ne is menjünk bele, mert aki egy picikét is nyitott a világ dolgaira, az nagyon jól tudja miről van szó.

Ez azonban nem lehet minden alól kibúvó, mert az igaz, hogy nem egyszerű, viszont nem is lehetetlen.

+1: Mit üzentek egy kezdő, de vállalkozó szellemű fiatalnak?

Azt ajánljuk mindenkinek aki belekezd iparágtól függetlenül akármilyen vállalkozásba, hogy legelőször is legyen egy jó, működőképes ötlete, és azon kitartóan dolgozzon. A hosszú-hosszú kitartás - akármennyire is frázis – de meghozza a gyümölcsét.

button 01  png.png

Köszönjük, hogy az értékes idődet cikkünk olvasására fordítottad! Tudtál róla, hogy elköltöztünk? 

Csekkold le az új oldalunkat, szeretni fogod!

businessandcafe.hu

ending_fb_2.png

ending_insta_2.png

ending_yt_2.png

 

Képforrások: hvg, hotdog, recorder blog, index