Magyarországon egyedülálló Süel divatmárka egyik tervezőjével és menedzserével beszélgettünk arról, hogyan lesz egy kis családi vállalkozásból nemzetközi hírű divatcég 3 budapesti márkabolttal - közöttük egy a Fashion Streeten - és hogy hogyan lehet egy multinál dolgozó marketingesből a családi vállalkozás lelke és felvirágoztatója.

1. Van határozott véleményed a „siker” fogalmáról?

Számomra az a legfontosabb, hogy a munka és a magánélet között meg tudjam tartani az egyensúlyt, legyen harmónia és összhang, illetve ne billenjen ki a mérleg egyik irányba se.

Akkor mondom, hogy sikeres vagyok, ha ez megvalósul és az apróbb célokat, amiket kitűzök magam elé, minden dimenzióban elérem… Egy pörgős vállalkozásnál az ember hajlamos csak a munkára koncentrálni és teljesen elmerülni a feladatok végtelen hálójában, aztán észreveszi, hogy közben megszűnt az élete.

2. Szerinted létezik véletlen, illetve szerencse?

Nem hiszek benne. Mindenki magának alakítja a környezetét bármiről is legyen szó. Az ötletekből komolyabb gondolatmenetek lesznek, aztán megvalósítási tervek végül sok-sok munkát, energiát belefektetve elérjük a célt.

3. Iskolás koromban a legtöbben azt mondták nekem, hogy ha nem tanulok, nem lesz belőlem soha senki. Mit gondolsz erről a filozófiáról?

Jómagam mindig „tanulós” kisgyerek voltam de nem általánosítanék, hiszen vannak, akik csak jóval később, iskolás koruk után forrnak ki és találják meg az utat, amin haladni szeretnének,  illetve vannak olyan „talpra esett” típusok, akik a rosszcsont kategóriába tartoztak, mégis rendkívül ügyesen menedzselik magukat a későbbiekben.

Abban viszont nagyon hiszek, hogy egész életünkben fejleszteni kell magunkat, hogy folyamatosan meg tudjuk állni a helyünket az állandóan (és egyre gyorsabban) változó környezetben.

4. Hány évesen indítottad el első vállalkozásod és mi inspirált rá?

Mindig tudtam, hogy a „távoli” jövőben a családi vállalkozásunkat, amit a szüleim felépítettek, szeretném tovább vinni, tökéletesíteni, fejleszteni.

Az egyetemen azonban kicsit elbizonytalanodtam, úgy éreztem megtaláltam magam a marketing világában. Sorra nyertük az egyetemi versenyeket, kitűnőre államvizsgáztam, diploma után azonnal felvételt nyertem egy jó nevű céghez. Szerencsés voltam, mert az oly sokak által szidott világ, a kemény multik, egy kedves szeletét ismerhettem meg.

A főnökömmel gördülékenyen dolgoztunk együtt, rengeteget tanultam, tréningeken vehettem részt, minimális túlóra és viszonylag nagy szabadsági fok mellett. Ezért is volt nehéz döntés felállni, kiszállni egy ilyen jó csapatból és a saját vállalkozásunkban folytatni.  Két éve voltam az Unilevernél és úgy gondoltam még további két évet minimum eltöltök itt (kapcsolatépítés és további tapasztalatszerzés végett), mikor a gazdasági válság kezdett begyűrűzni a cégünk életébe (2008). Tovább nehezítette a dolgot, hogy nagymamán betegsége miatt anyukám, aki a kis cégünk szíve-lelke, kevesebb energiát tudott fordítani a vállalkozásra.

Választani „kellett”: saját vállalkozás, a maga kockázataival és szabadságával, vagy a biztonságos multi, ahol minden jó ellenére csak kis fogaskerék maradsz örökre.

A saját vállalkozás mellett döntöttem 24 évesen, ahol azonnal elkezdtük a változtatásokat és most bátran állíthatom, hogy tökéletes döntést hoztam.

5. Hogyan oldottad meg a kezdeti nehézségeket?

Bizonyos szempontból könnyű helyzetben voltam, hiszen egy már meglévő vállalkozáshoz csatlakoztam, tehát az alapokat nem nekem kellett megteremtenem, viszont a válság közepén komoly nehézséget jelentett, hogy a már meglévő gyártó kapacitást és embereket, hogy kössük le és találjuk meg a megfelelő piacot, ahol továbbra is el tudjuk adni a termékeinket.

Több apró lépésből állt az átalakulás:

- termékportfólió bővítése, diverzifikálása

- új eladóhelyek szerzése (a márka láthatóvá tétele, vagyis a nagykereskedelmi központunk mellé, a márkának megfelelő eladóhelyek kialakítása, első körben a magyar piacon, ezután pedig külföldön is)

- a kisvállalkozás forrásainak, lehetőségeinek a figyelembe vétele mellett márkaépítés, kezdve a missziónk meghatározásával, pozícionálással stb. egészen a marketingkommunikációs stratégia kialakításáig.

Hogyan oldottuk meg? A kis lépések művészetében hiszek.

Persze mindig lebeg előttünk egy távoli végső cél de sok kicsi elérhető pont vezet odáig és amikor ezeket elcsípjük mindig újabb löketet kapunk, hogy folytassuk.

6. Féltél valaha a bukástól?

Nem, soha! Mindig arra gondolok ha valami nem úgy „sül el” ahogy megálmodtam, hogy nincs kudarc csak tanulási lehetőség.

7. Mekkora szerepe van a kapcsolatoknak / kapcsolatépítésnek?

Óriási! Talán ez az egyik legfontosabb és sajnos ezt sosem élveztem igazán. Eleinte nagyon nehezemre esett például csak azért elmenni bizonyos eseményekre, hogy ismerkedjek egy számomra esetlegesen „hasznos” környezetben.

Jó lenne egy olyan utópisztikus világban dolgozni, ahol mindenkit csak az alapján ítélnek meg, amit letett az asztalra, de sajnos még nem tartunk itt, úgyhogy addig is kapcsolatépítésre fel!

8. Folytatnád a munkádat, ha holnaptól egy forintot sem kapnál érte?

Igen, mindenképpen!

9. Miért nem egy alkalmazott vagy valahol? Mi tesz valakit vezetővé?

Rengeteg olyan régi, sikeres vállalkozás volt Magyarországon, amelyik azért bukott el, csődölt be vagy a tulajdonos azért fejezte be az addigi sikeres munkáját, mert hiányzott a vérfrissítés, nem volt kinek átadni a stafétabotot és az a remek alap, amit az évek során megteremtettek odaveszett. 

Az idősebb generáció nehezen alkalmazkodik a mai nagyon gyorsan változó világhoz, hiányzik az energia, az új látásmód, hiányoznak a friss ötletek és lassan a lelkesedés is elvész. A fiatal generáció sok esetben nem hisz a vállalkozásban és inkább fordul a kevésbé kockázatos alkalmazotti lét felé.

Sokan úgy gondolják, hogy a mai magyar gazdasági helyzetben nagyon bizonytalan vállalkozni, illetve egy saját birodalmat építeni szinte lehetetlen, így még akkor sem kezdenek bele, ha lenne mit továbbvinni.

Saját tapasztalatom alapján a magát értelmiséginek tekintő, tanult fiatalok gyakran lenézően közelítenek a vállalkozók felé, mintha az valamilyen szerencsén és ügyeskedésen alapuló alantos munka lenne, és sokkal kevesebbre értékelik, mint például egy neves nemzetközi cégnél való tevékenykedést.

Persze egy saját vállalkozásnál fontos, hogy jól és hatékonyan be tudd osztani az idődet, legyen meg az a belső hajtóerő, amitől felkelsz reggel 5-kor ha éppen arra van szükség. Nagyon flexibilisek a keretek, hiszen az ember magának alakítja, de nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt kezelje. Ebben én elég jó vagyok, ezért működik a dolog.

Egy jó vezető szerintem határozott és következetes, lehet szigorú, de mindig igazságos és ami nagyon fontos, hogy sohasem féltékeny az emberei tudására, ambícióira, hanem igyekszik fejleszteni őket, hogy a csapat még hatékonyabban tudjon együttműködni.

10. Magyarországon könnyű vállalkozni?

Nem igazán… a legfárasztóbb a rengeteg adminisztráció, papírmunka, amivel a vállalkozás jár. Folyamatosan újabb és újabb szabályozásokkal nehezedik az élet, ami még több papírmunkát jelent és sokszor a fontosabb teendőkre már nem marad idő a papírtologatás mellett.

+1: Mit üzensz egy kezdő, fiatal vállalkozónak?

 Hajrá srácok!