Az üzleti élet határterületei, avagy a világ leggonoszabb maffiózói

28 nov 2015

Hogyan lett egy árva, földműves tinédzserből a világ legrettegettebb személye? Hogyan, és kik alapozták meg a ma is működő szervezett bűnözést - nemzetközi szinten? Az üzleti élet határterületének legérdekesebb titkai.

A maffia elnyomás, arrogancia, kapzsiság, az önérdek hajszolása, hatalom és hegemónia mindenki más felett. Ez nem egy elvont fogalom, nem lelkiállapot vagy költői kép. Ez egy bűnszövetkezet, melyet íratlan, de könyörtelen vastörvények igazgatnak. A bátor és nagylelkű "tiszteletre méltó férfiak" mítoszát le kell rombolni, mivel a maffiózó mindezek ellentéte. - Cesare Terranova, olasz rendőrbíró, 1979-es meggyilkolása előtti nyilatkozata

A mafia (vagy ahogy Magyarországon elterjedt: maffia) sokáig tabu témaként kezelt, hivatalosan nem létező szervezet, és világnézet volt, amelynek létét nem lehetett tovább tagadni - pedig számtalan politikai törekvés irányult erre vonatkozóan.

Megannyi nagy névvel, ikonikus alakkal találkozhatunk, mint például Al Capone, ma mégis olyan alakokról írunk tényfeltáró anyagot, akik kevésbé ismertek, mégis ők mozgatták leginkább a háttérből a szervezett bűnözés szálait.

Ha ők maguk nem is feltétlenül öltek (annyi) embert, a parancsukra megszámlálhatatlan fegyver dördült el, vagy okoztak olyan mértékű károkat az emberi társadalom részére, amely józan ésszel alig fogható fel.

1. Charles "Lucky" Luciano, a szervezett bűnözés atyja

Szicíliai születésű amerikai maffiózó. A szervezett bűnözés atyja: New York városát öt különböző maffia családra osztotta fel, ezen felül megalapozta a maffia igazgatói tanácsának megszervezését is. Az FBI adatai alapján a modern kori maffia első teljhatalmú főnöke, a Time magazin szerint egyike a 20. század legnagyobb 20 lángelméjének.

14 éves volt, mikor otthagyta az iskolát, hogy egy hajón segédkezzen heti 5$ fejében. Egy kockajátékon azonban nyert 244$-t, így otthagyta ezt a munkát, és az utcán próbálta kamatoztatni a megszerzett pénzt.

Meg is alapította saját bandáját, de nem piti csínyeket követtek el, hanem védelmi pénzeket kezdtek követelni.

Igen kedvező fordulatot hozott az üzletnek az 1920-ban jóváhagyott 18. módosítás (közismertebb néven: szesztilalom). Az akkor már szerencsejátékban (is) utazó Luciano későbbi mentora, Arnold Rothstein javaslatára, és pénzügyi támogatásával elindította az aztán igencsak gyümölcsözővé váló szeszcsempészeti vállalkozását.

Ez olyannyira jól ment, hogy rövid idő alatt, 1923-ig 36 millió dollárt kerestek rajta. Ez nem a bevétel, a nyereség volt. Érdekes részlet, hogy Luciano bevallása szerint olyan mértékű korrupcióval járt tevékenységük, hogy ebből az összegből 24 millió dollárt végül "vesztegetésre és megkenésre" használtak fel.

Morzsoljunk el egy könnycseppet, gyenge fejszámolás után szegény Lucianonak csak rongyos 12 millió dollárja maradt - kizárólag ebből a bevételi forrásából, hisz még mindig jelen volt a szerencsejáték, és egyéb piszkos balhék.

Ezt követően is a közel 5 éves időintervallum alatt, több mint 12 millió dollárt kerestek évente csak ezzel az üzletággal.

Mentora, Rothstein meggyilkolása (1928, november 2.) után visszament régi főnökéhez, Masseriához, aki azonban nem volt elég tehetséges, sőt kifejezetten éles rivalizálásba kezdett egy nála sokkal tehetségesebb, és erősebb csapattal rendelkező szicíliaival, Salvatore Maranzanoval.

Luciano a több éves, véres (legalább 60 gengszter életét követelő) maffiaháború alatt olyan álmokat dédelgetett, hogy az egész országra kiterjeszti tevékenységét, ennek azonban útjában állt jelenlegi főnöke. Luciano hűsége "irányt váltott", felkereste főnöke riválisát, Maranzanot, és egy titkos egyezséget kötött vele. Masseriát ebédre invitáltva, majd az azt követő kártyázás közben - amíg Luciano mosdóba ment - 4 fegyveres megölte Masseriát két testőrével együtt.

Luciano megkapta Masseria hagyatékát, és Maranzano jobb kezeként folytathatta tevékenységét. Luciano azonban agilis személy lévén nem elégedett meg ezzel, és kivégeztette Maranzanót is, hogy szövetkezzen a rivális szintén korábbi jobb kezével, Joe Bonannoval (lásd 2. pont).

Ez időben az USA-ban híres sztár lett, több luxus lakosztályt bérelt egyszerre, jó barátságot ápolt az akkori hírességekkel, mint például a baseball világsztárral, Joe DiMaggio-val, aki egyébként Marily Monroe férje volt.

Társaival megalapította a Murder Inc. (Gyilkos Rt.) nevű céget, ami a humor kedvéért tényleg bérgyilkosságokból származó pénzeket mosott tisztára. A haszon jelentős részét heroinba, és prostitúcióba fektették, utóbbi olyan jól sikerült, hogy New York szinte minden bordélyháza meghatározott összeget fizetett neki. Azok akik ellenszegültek, kórházba kerültek, vagy eltűntek.

A jól menő időszakot megtörte egy ifjú ügyész titán, aki céljának tekintette, hogy leszámol az alvilággal. Hosszú és küzdelmes harc során sikert aratott, és börtönbe juttatta Lucianót, aki ezt követően még számos - de üzletileg már egyáltalán nem releváns magánéleti - kalandba keveredett, de ez már egy másik történet.

2. Joseph Bonanno, a Tiszteletreméltó

Szeszcsempész, fegyveres rabló, uzsorás és zsaroló, a maffia Donja, aki magát mindig is tiszteletre méltónak tekintette, akinek fontos a hagyomány, aki nevének becsületét és az elvárt tiszteletet mindenek fölé helyezi. A ma működő, modern szervezett bűnözés megalapozója.

Sokak szerint Mario Puzo róla mintázta Don Corleone alakját A keresztapában.

97 évig élt, 1905. január 18-án született, és 2002. május 11.-én hunyt el tucson-i birtokán, hivatalosan békés körülmények között.

1919-re, 14 éves korára teljesen megárvult, ezt követően a rokoni kapcsolatain keresztül kereste helyét a világban, de leginkább az Egyesült Államokban, ahol addigra begyűrűzött az illegális szeszcsempészet, amelyben földijei jelentősen részt vettek.

16 éves korára már a "Család beavatott tagja", 21 éves korára már elismert a közösségben, mivel alapjaiban szervezte újra az illegális szeszvilágot.

25 éves korára a Család főnökének jobb keze. Kedvező fordulatot hozott az életében, hogy Családja akkori főnöke rendkívül jó munkát végzett, a híres Salvatore Maranzo a "főnökök főnöke lett" egy véres maffiacsaládok közötti belháborúban, azonban annak záróakkordjaként megölték Luciano emberei (lásd 1. pont), és nem sokan kívántak ebbe a titulusba ülni.

Joe azonban nem tétlenkedett, egykori jobb kézként elfoglalta az őt megillető helyet, innentől aztán igazán nagy hatalomra tett szert. Ekkor volt 26 éves.

Hatalma megszilárdításának legfontosabb pillére: legyőzte legveszélyesebb ellenségét, Charles Lucianót. Nem, nem gyilkolta(tta) meg, szövetkezett vele, és megalapították a "Bizottságot", a vezető maffiózók tanácskozó testületét, amely felügyelte az összes bűnözői csoportot.

Ő alapozta meg a mai napig működő "tisztára mosás" fogalmát, javaslatára és tervére kezdte el a maffia az illegális bevételeit legális cégeken keresztül áramoltatni. Így lett részvényese ruhaipari, temetkezési, sőt még egy sajtkészítési vállalatnak is.

Mire 1945-re, 40 éves korára megszerezte állampolgárságát, már dollár multi milliomos volt (tekintve, hogy ez 70 éve történt, az inflációval is kell számolnunk, tehát hatalmas vagyonról beszélhetünk).

1950-re már ezt is jelentősen túlszárnyaló vagyonát ingatlanokba kezdte fektetni, házai voltak Brooklynban, Long Island-en, Arizónában, New York-ban, ezen felül hatalmas részvénycsomagokat vásárolt, nem beszélve az illegális szerencsejátékból befolyó komoly jövedelméről.

És ha mindez nem lett volna még elég, ezt követően elképesztő összegeket (és kapcsolatokat) kezdett el mozgósítani, hogy kiterjessze az Atlanti-óceán mindkét oldalán felmerülő maffiaügyeket, különös tekintettel a heroin amerikai behozatalára és terjesztésére. Ő volt az első, aki komoly lépéseket tett, hogy a maffia nemzetközi szervezetté nője ki magát.

Az ezt követő időszakban eluralkodott a káosz, a Bizottság mérete túl nagyra duzzadt, belharcok kezdődtek, és már a rendőrség is a nyomukban loholt. A több éves hercehurcát megfejeli, hogy bíróság elé is állították, meghalt felesége, és több szívinfarktust is kapott. Bonanno bejelentette visszavonulását, rövid időre börtönbe is került.

Halála előtt, életrajzát ezekkel a gondolatokkal zárta:

Megtanultam, hogy az igazi hatalom az önuralomból fakad.

Megtanultam, hogy valódi erőt csak a tiszta lelkiismeret adhat.

Megtanultam, hogy a valódi gazdagságot a jó család és a jó barátok jelentik.

3. Michele Sindona, a szicíliai mafia bankára

Olasz bankár, elítélt bűnöző, banki körökben "A Cápa". Oszlopos tagja a Propaganda Due (#0501) titkos szabadkőműves páholynak, és bizonyított kapcsolatokkal rendelkezett a szicíliai maffiához.

Egy észak-szicíliai tengerparti városban, Pattiban született. Szegény családból származott, mégis kiváló bankárrá nőtte ki magát. 41 éves korára a Banca Privata Finanzaria fő részese, és ezzel egyidejűleg választották meg a szicíliai maffia bankárának, hogy kezelje a hatalmas, heroinból származó bevételeket.

Érdekes párhuzam, hogy a CIA pénzét is ő kezelte, de az ő nevéhez köthető, hogy 1972-ben 11 millió dollár bukkant fel a semmiből olasz politikusok kampánypénzei között.

Az olasz kereszténydemokrata párt kegyetlje, VI. Pál pápa személyes pénzügyi tanácsadója.

49 éves korára tizenegy országban öt bankot, és több mint 100 vállalatot irányított, holott már két éve az Interpol kábítószer kereskedelemben jelentősen érintett személyként nevezi meg, ennek ellenére semmit sem tettek ellene.

Ekkor a világ pénzügyi sajtója őt nevezte meg a legsikeresebb üzletembernek.

Sindona hamarosan megszerezte az USA 18. legnagyobb bankját, a Franklin Nationalt, és New Yorkba költözött. Olyan komoly pénzügyi spekulációkba kezdett, hogy a végén egy-két nap alatt bankjai összeomlottak.

A forgatókönyv persze itt nem ér véget, mind az USA, mind Olaszország hatalmas összegeket kezdett pumpálni a vállalatba, a 2008-as válságot megelőzően mind az Egyesült Államok, mind Olaszország történetében a legnagyobb összeomlást idézte elő (Olaszországnak az esemény mai értéken 5,5 milliárd dollárjába került).

(Michele Sindona irodájában, a Franklin National Bank összeomlása előtt, 1970 Time)

Sindona nem kívánatos személy lett, mivel a krachhal a Cosa Nostrának hatalmas veszteségeket okozott, nem beszélve, hogy mint bizalmi ember, mindenről tudott. Ha beszél, az egész olasz gazdasági és politikai vezetést tönkretehette volna.

Végül egy nemzetközi hajtóvadászatot követően csalás vádjával börtönbe zárták, Olaszországban halálra ítélték. A nagy titkokat ugyan állítólag nem árulta el, az ítélet kihirdetését követő 3 napra egy kávé elfogyasztása után meghalt a legbiztonságosabb börtönben, ahol a nap 24 órájában megfigyelés alatt tartották.