Régebben könnyebb volt vállalkozni, sokkal kevesebb volt a konkurens cég, mint most. Ilyen és ehhez hasonló kifogásokkal jönnek ma a korunkbeli fiatal vállalkozók, pedig a hiba nem ezekben a gondolatokban keresendő, hanem teljesen máshol. De akkor mi a megoldás? Miért nem lesznek igazán sikeresek a mai fiatal vállalkozók?

Kulcsár Tibor milliárdossal, a Kulcs-Soft alapítójával a Business for Me keretein belül már készítettünk interjút, ahol megpendített egy érdekes gondolatmenetet: miért nem lesznek a mai fiatal vállalkozók sikeresek? Milyen gátak vannak a mai fiatalokban, amik megakadályozzák őket abban, hogy sikeresek legyenek?

A gondolataimat rögtön egy érdekes történettel kezdem. Nagyjából 4-5 évvel ezelőtt meghívtak egy rendezvényre, ahol több száz fiatal vállalkozónak kellett előadnom. Az előadásom a Hogyan vegyél magadnak Te is egy Ferrarit címet kapta. – Nem beszéltem mellé és nagy komoly dolgokról beszéltem, hogyan kell sokat dolgozni, de beszéltem a pénzről és az üzleti élet legkomolyabb részeiről is. Ennek ellenére számtalan negatív visszajelzést kaptam ezektől a fiatal vállalkozótól mondván, hogy én már öreg vagyok ehhez, őket már nem a pénz motiválja, ők már közösségben gondolkodnak és a környezettudatosságban élnek.

Ekkor gondoltam magamban, hogy hoppá, itt vigyázni kell és kicsit meg is sértődtem. Beültem a Ferrarimba, lementem a jachtomhoz, és a következő 4-5 évet szomorúan, szivarozgatással és golfozással töltöttem. Vártam, hogy mikor mos már le a fiatal generáció a piacról.

Eltelt a már előbb említett időszak, de nem láttam a Ferrari klubban az új tagokat, Balatonfüreden is alig nőtt a jacht tulajdonosok száma, és arra gondoltam, hogy biztosan a fiatal gazdag vállalkozók nem Ferrarit vesznek maguknak. Ezután megnéztem a 100 leggazdagabb magyar listáját is, ahol meglepetésre csak 50 év feletti vállalkozók voltak. Erről a listáról azt kell tudni, hogy amikor először megjelent, akkor még tele volt a 30-as, 40-es éveikben járó törtető vállalkozókkal, mára pedig ez nem igazán változott, csupán annyi, hogy 50-60 évesek lettek a listán szereplő emberek.

És egy nagyon fájdalmas dolgot mondok most: amikor 1989-ben programozóként elkezdtem vállalkozni, a havi fizetésem 10 ezer forint volt. Akkor az egy jó fizetésnek számított, ha utána számolunk ez a mai árfolyamon nagyjából egymillió forintot ér, tehát nagyjából a százszorosát. A következő évben ez már 50 ezer forint volt.

Tehát a nulláról elkezdtem mindenféle kapcsolat nélkül felépíteni a saját vállalkozásomat, egyedül dolgoztam, programoztam és ezzel nagyjából havonta 50 ezret kerestem. Az erre rákövetkező évben a havi fizetésem már 100 ezer forintra nőtt, így kimondhatom, hogy 4-5 év elteltével már 200-250 ezret kerestem havonta.

Arányaiban tehát, ha ma valaki elkezd vállalkozni, akkor egy ötszörös pénzt kellene keresnie, aki pedig már két éve, annak meg már havi tíz millió forintot.

Itt jön a kérdés, hogy vajon most, hány kétéves vállalkozó keresi meg a havi tíz millió forintot. Én azt gondolom, hogy nagyjából senkinek sem, és ebből adódik a következő kérdéssorozat, hogy miért?

• Hogy van az, hogy amikor mi elkezdtünk vállalkozni a mai szinten átszámítva havi öt, tíz, húsz millió forintot kerestünk, de ha ránézek a mai vállalkozókra, akkor azt látom, hogy alig keresnek többet, mint egy jól megfizetett alkalmazott.
• Miért van az, hogy a vállalkozók beletesznek napi 12-15 órát, kockáztatnak, munkát adnak, céget visznek és mégsem keresik meg azt a jellemzően 10-20 szoros pénzt, amit egy vállalkozónak az alkalmazottjaihoz képest meg kellene keresnie.

Ez egyáltalán nem mohóság csupán arról van szó, hogyha valakinek van egy vállalkozása, akkor neki arányaiban 10-szer, 20-szor többet kellene keresnie, mint a legjobb alkalmazottnak. Ezek persze, arányok, de akkor is elgondolkodtatóak.

És ezt kell végiggondolni, hogy mi történt a mai világban, miért keresnek alig többet a vállalkozók, mint az alkalmazottak.

A legkézenfekvőbb válaszlehetőségeket azonnal felejtsük el.

• Tehát nem gondolom, hogy a mai vállalkozók buták lennének, de
• azt sem látom azt, hogy kevesebbet dolgoznának, mint mi és
• rossz üzletágakban sincsenek.

Véleményem szerint a mai fiatal vállalkozók egy társadalmi csapdában élnek, hiszen ma nem divat a nyereségről és a pénzről beszélni, és nem divat gazdagnak akarni lenni. A mai fiatalok lelkére rá van kényszerítve egy rózsaszín kényszerzubbony, amiből nem lehet kitörni és föntről megmondják nekik, hogy mi divatos és mi nem, és aki ebből a gondolkodásból kitér azt a társadalom kitaszítja.

A mai fiataloknak nem lehet kiírni a facebookra, hogy gazdag akarok lenni, nem írhatjátok le, hogy csinálok egy céget és meghajtom az embereimet annak érdekében, hogy idén elérjem a célom és megkeressem azt a 100 milliót, amit kitűztem az év elején.

Ilyenkor persze jönnek a fiatalok az első számú kifogással, hogy

• nekem sokkal könnyebb dolgom volt a rendszerváltás környéki időszakban
• sokkal kevesebb volt a konkurenciám
• és a piac sem volt még annyira letisztult, mint most.

Erre csak azt szoktam mondani, hogy soha annyi konkurensem nem volt még, mint 1989 és 1990 környékén. Ahol én végeztem, a Pénzügyi, Számviteli Főiskolán, onnan évente 100 új diplomás került ki, és ők egyértelműen a piacból akartak megélni.

Abban az időben ötszáz cég volt Magyarországon, és nekünk ebből az ötszáz cégből kellett megélnünk. Ma ötszázezer cég működik, tehát a piac az ezerszeresére nőtt, nekem viszont a konkurenciáim nagyjából a felére csökkentek.

Nem volt mobiltelefonom, nem volt a kezemben a mai technológia, mint ami a mai fiataloknak megadatik. Újpesten volt a székhelyem, de nem azért, mert ott akartam dolgozni, hanem csak ott volt egy üzenetrögzítős, vezetékes telefon.

Ezeken felül a tervezéssel is komoly problémájuk van a mai fiataloknak. Kitalálják milyen körülmények között érzik jól magukat és az év végén a kasszában fennmaradó összeget elosztják tizenkettővel.

Ezzel szemben mi úgy gondolkodtunk, hogy január elsején kitűztünk egy célt, mondván hogy ebben az évben 100 millió forintot fogok keresni.

Amikor 1989-ben megalapítottam a cégemet, akkor elterveztem, hogy a következő évben havonta ötvenezret akarok keresni, és azt mondtam, hogy ha törik, ha szakad én ezt a pénzt meg fogom keresni, és ez az ami hiányzik a fiatalokból, hogy ki merjék mondani az álmaikat.

Nem mernek bemenni a cégükbe és azt mondani az embereknek január másodikán, hogy nekem ennyi pénzre van szükségem bruttóban, és ehhez ennyi árbevételt kell generálni. Persze azt is el kell mondani, hogy ennek a pénznek mondjuk a 10%-át ők is megkapják, de ettől függetlenül, ha törik, ha szakad nekem ezt meg kell keresnem, és azt, hogy az alkalmazottakkal vagy nélkülük érik el, az már egy másik kérdés.

Cover