Milyen elméletek és módszerek segíthetnek minket abban, hogy a legelőnyösebb pozíciót érjük el a piacon? Manapság számos folyamat-és minőségjavítási módszer áll a rendelkezésünkre. Érdemes átgondolni, hogy melyiket választjuk és miért pont azt adaptáljuk az üzleti problémák megoldásához.
Minden vállalat és cégvezető számára az az elsődleges cél, hogy az egyre kiélezettebb versenyhelyzetben minél hatékonyabban és minél jobb minőségben végezze a mindennapi munkáját, hiszen így juthat a legnagyobb profithoz.
Az alábbiakban röviden a 3 legelterjedtebb elméletet ismertetjük a hasznosság szempontjából.
1. Six Sigma
A különböző összetevőkkel kapcsolatos eltérések és ingadozások csökkentésére helyezzük a hangsúlyt, mellyel a folyamatot alkotó elemek jobb megértését is előidézhetjük. Öt fázisból áll, melyet az üzleti életben „DMAIC” ciklusnak is nevezünk. Elemei az alábbiak: meghatározás, mérés, elemzés, fejlesztés és ellenőrzés. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy problémaorientált és a fennálló hibák, hibalehetőségek számának csökkentését, a legtöbb alkotóelem újraértékelését és a számokban/adatokban való kifejezhetőséget alapozza meg, mindezt az összteljesítményre nézve. 
2. Lean
A Lean szemlélet hátterében a veszteségek és azok forrásainak minimálisra csökkentése és megszűntetése áll, azaz a folyamatok áramlására, illetve az értéknövelő tevékenységekre helyezzük a hangsúlyt. Szintén öt lépésből áll össze: az értékek azonosítása, az értékfolyamat meghatározása és finomítása (feltérképezés), a tevékenységek közötti áramlás megteremtése és fejlesztése, a vevői húzórendszer biztosítása és maga a tökélesítési folyamat. Alkalmazása esetén nagy változásokat érhetünk el a minőség- és teljesítményjavulás, az egyszerűsödő folyamatok, a rendszer korlátainak eltávolítása érdekében.
3. Szűk keresztmetszet
Az adott rendszer fejlesztésére és annak korlátainak felismerésére fókuszál. A folyamatokban rejlő gyenge láncszemet jelenti a szűk keresztmetszet, melyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk, azaz mielőbb fejlesztenünk szükséges a hatékonyság érdekében. Ebben az esetben is öt szintről beszélhetünk: azonosítás, kiaknázás, az alárendelt folyamatok kezelése, a korlátos tényezők kiemelése és fejlesztése, a ciklus megismétlése. Az alábbi módszerrel pozitív hatást érhetünk el, például javul az átfutási idő, csökken a „gyenge láncszemek” és az eltérések száma, illetve nő a minőség.
A fent bemutatott fejlesztési modellek kiválasztása és alkalmazása esetén érdemes átgondolnunk az adott szervezetre jellemző egyéni sajátosságokat, valamint az ok-okozat közötti kapcsolatok fölé-és alárendeltségi viszonyát és nem utolsó sorban az adott módszer alapvető fókuszát és különböző perspektíváit.
Business & Café - Facebookon is. Köszönjük kedvelésed!
Forrás: http://lean.org.hu/leih/
