Gerendai Károllyal, augusztus hónap emberével, a legbefolyásosabbnak tartott magyar üzletemberek egyikével, a Sziget Fesztivál alapítójával, a Sziget Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk tudásról, vállalkozásról, sikerről.

1. Hogyan lehet figyelni ilyen sok, és ilyen magas minőségű vállalkozásra?

A legfontosabb, hogy ne egyedül akarjuk ezt elérni, mert az ember nem tud túl sok mindent csinálni fizikailag, úgy hogy arra oda is figyeljen megfelelően. Márpedig én úgy gondolom, hogy a siker egyik kulcsa az, hogy amit csinálsz azt rendesen, jól kell csinálni.

Ezért aztán a legfontosabb kérdés, hogy ha több dologgal is akarsz foglalkozni, akkor megtalálod-e hozzá azt a csapatot, akikkel együtt tudsz dolgozni.

Mert az, hogy az én feladatom ezekben a projektekben, hogy megálmodjam, vagy, hogy fejlesszem őket, behozzam az innovációt még belefér, ha közben van aki azt véghezviszi amit megálmodsz. Ha az a része is rád marad, akkor az nyilván kapacitás problémákat eredményez.

Én még sokszor így is azt érzem, hogy tűzoltó üzemmódban vagyok. Ahelyett, hogy tényleg azzal foglalkoznék, hogy mitől lesz jó egy projekt, sokszor az operatív részébe is bele kell folynom. Azért azt leszögezem, hogy azokban a kezdeményezéseimben, amelyek sikerre jutottak, mind ott voltak azok a kulcsfigurák akik segítettek abban, hogy ezek megvalósuljanak, csak ők kevésbé kerültek rivaldafénybe. Kevesen tudják, hogy ők azok akik a munka oroszlánrészét elvégzik, és legalább annyira fontosak, mint én.

2. Hogyan lehet felépíteni ennyire jó stábokat?

Valószínűleg kell hozzá képesség, tudni kell kiválasztani a megfelelő embereket.

Mindig azt remélem, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk, ami önmagában elég izgalmas ahhoz, hogy jó képességű emberek is szívesen működjenek közre benne.

Az elmúlt évtizedekben (lassan 25 éve, hogy különböző vállalkozásokkal foglalkozom) több olyan kulcsszereplő is van a vállalkozásaimban akik segítettek annak a felépítésében. Van néhány olyan barátom, kollégám, akikről tudom, hogy ha megszorulok valamilyen területen akkor bátran fordulhatok hozzájuk, ők pedig kinevelnek maguk alá embereket, akik át tudják venni ezeket a feladatokat.

3. Te álmodod meg ezeket a dolgokat?

Egy részét, vagy az is van, hogy esetleg látok egy olyan dolgot, amire azt mondom, hogy ez egy tök érdekes, tök jó dolog és valamiért esetleg nem úgy működik Magyarországon, ahogyan az a világban van. Van amiről azt látom, hogy van, de valamiért mégsem használják ki az abban rejlő lehetőségeket. És akkor van, hogy ilyesmibe is fogok. Nem én indítottam el, de láttam, hogy jó ötlet.

Van például a WAMP nevű dizájnvásár. Két lány találta ki és indította el. Fölépítették egy szintre, és felkerestek engem, hogy úgy érzik elérték a lehetőségeik korlátjait, és szeretnének ebből többet kihozni, de úgy érzik, hogy nekik már nem megy, és nem szeretnék-e bekapcsolódni melléjük?

És mivel ez nekem egy nagyon szimpatikus ügy volt, azt mondtam nekik, hogy de persze nagyon szívesen. És akkor próbáltam az elején sok új ötletet, elképzelést bevinni, és persze találni olyan embereket akik tudnak segíteni ennek a megvalósításában.

És aztán vannak persze olyan dolgok is, amelyeket az elejétől fogva én álmodtam meg, vagy találtam ki, de ezek se a spanyol viaszt jelentik.

Az például, hogy Michelin csillagos éttermeket sikerült létrehoznom, nem azt jelenti hogy ez valami nagyon újszerű dolog lenne a világon, mert számos Michelin csillagos étterem van.

Csak annyi volt a hiányérzetem, hogy úgy éreztem a magyar gasztronómia még nincs azon a szinten, mint a világ gasztronómiája.

Én pedig kíváncsi voltam, hogy miért nem? Nem is lehet ilyet Magyarországon csinálni, vagy csak egyszerűen nem csinálta meg senki? És aztán tulajdonképpen beigazolódott, hogy ha az ember nem köt kompromisszumokat, és igyekszik mindenben az alapanyagoktól, a szakember képzésen át komolyan venni ezt a feladatot, akkor Magyarországon is elérhető ez a színvonal, csak nem biztos, hogy üzletileg is kifizetődő.

És aztán most már lekopogom, a második éttermünk úgy tűnik, hogy egy jól működő üzleti konstrukció, de be kellett érjen hozzá a hazai piac is. A keresletnek is meg kellett hozzá termelődnie, nem csak a kínálati oldalnak.

4. 22 éves voltál amikor az első Szigetet csináltátok. Mit tanácsolnál az akkori önmagadnak?

Nehéz kérdés, mert nagyon más a mai tudásom, meg piac ismeretem, mint akkor volt.

Nekem ez akkoriban sokkal kevésbé szólt arról, hogy egy ez vállalkozás lesz.

Sokkal inkább valami olyan dolgot akartunk csinálni, amiről úgy éreztük, hogy hiányzik az életünkből, a nyárból. Csinálni akartunk egy nyaralós, közösségi bulit, de eleve fel sem merült bennünk, hogy ebből majd egyszer lehet egy nemzetközileg is jegyzett nagy fesztivál.

A másik részről, már annyira megváltozott a világ azóta. Akkor a rendszerváltás után közvetlenül volt, amikor még általánosságban volt egy nagy átalakulási folyamat. Emiatt én ma nem tudom elképzelni, hogy egy huszonéves fiatalember egyáltalán a nulláról ma még ilyet létre tudjon hozni. Nem azért, mert én annyival ügyesebb volnék, hanem azért mert a világ annyit változott azóta. Hogy nehéz a nulláról idáig eljuttatni. Az utóbbi időben is sok jó fesztivál indult el, de azok már csak azon korlátok között tudnak mozogni, hogy mit bír a piac. Akkor ez még egy üres piac volt, egy még alakuló világban.

De, hogy mit tanácsolnék magamnak?

Azt gondolom, hogy nekem a legtöbb dolgot a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hiszen nem volt ilyen irányú képzés.

Azóta ez tanulhatóvá vált. Megszerezhető a tudás, úgy hogy nem neked kell végigcsinálnod és megtapasztalnod a kudarcokat, a problémákat.

Mi akkoriban érzésekre alapozva végeztük a dolgunkat. Ma ezek kutatható, megszerezhető információkká váltak, így már sokkal racionálisabban, sokkal megfontoltabban tudod csinálni a vállalkozásod.

Ezt a típusú tudást érdemes minden területen elsajátítani. Nagyon sokszor azt érzem a fiatalokon, hogy látnak egy mintát, és azt gondolják, hogy jó, látom ez jól működik, csináljunk mi is egy ilyet. De valamit lekopírozni mindig sokkal kevésbé perspektivikus megoldás, mint ahhoz képest valamilyen módon pozicionálni magadat, hogy mi az amiben te más tudsz lenni, jobb tudsz lenni, többet tudsz kihozni belőle.

5. A mai fiatalokkal szemben van egy társadalmi nyomás, hogy szerezzenek minél több diplomát. Te mint a gyakorlat embere, mit gondolsz erről?

Igen, gyakorlati ember vagyok, de nem is nagyon volt más lehetőségem, hozzáteszem. Akkoriban nem volt ilyen, hogy kulturális menedzser képzés, vagy bármi ilyesmi.

Az persze egy másik kérdés, hogy én a gyakorlati tudásban is hiszek mert az elméleti tudás sokszor nincsen szinkronban a gyakorlattal.

De ma már van jó képzés, és a kettő együtt kell. Az sem jó, ha mindent neked kell magadtól megtanulni. Ezért kell a jó képzés és aztán a gyakorlatban meg kell próbálni hozzá valamilyen rutint szerezni.