Zwack Sándor a Zwack Unicum Nyrt. Igazgatóságának elnökeként a család hatodik generációját képviseli, édesapjától, Zwack Pétertől 2008-ban vette át a vállalat irányítását. Olaszországban született és nevelkedett 15 éves koráig. Mottója: „Bármi is történjen az életben, mindig embernek kell maradni.” 

1. A Zwack család és egyben a márka is, elképesztő kalandokon ment keresztül. A nagy elődök küzdelmei, kitartása hogyan hatnak rád?

Amikor arra gondolok, hogy az elmúlt öt Zwack generáció története hogyan fonódott össze a magyar történelemmel, milyen eredményeket értek el, milyen harcokat vívtak meg, milyen kitartóan védték meg a családi kincset, az Unicumot, abból mindig erőt tudok meríteni.

Úgy érzem, hogy amit megtanulhattam az őseimtől, az a hit, hogy ha teszünk a céljainkért, akkor bármit el tudunk érni. Én hiszek abban, hogy a munka és a kitartás meghozza a gyümölcsét és a gyerekeimet is erre nevelem.

2. Egy interjúban azt olvastam, hogy te az igazgatóság elnökeként nem veszel részt az operatív munkában, mert nem biztos, hogy ki tudnád zárni az érzelmeket a döntéseidben. Mi ennek az oka? Van köze ennek Zwack János és Béla legendás ellentétéhez?

Dehogy… János és Béla legendás ellentéte gondolkodásmódjuk különbözőségéből és a kor helyzeteire adott válaszukból adódott. János elment, miután államosították a gyárat és vitte magával az eredeti receptet, Béla maradt. Most a családon belül teljes a harmónia, mind egy irányba gondolkodunk, tehát döntésem, hogy az operatív munkában nem veszek részt, nem a családi hagyományok része, egyszerűen egy felelős vezetői döntés.

A Zwack Unicum Nyrt. egy nagyon profi szakemberekből álló csapattal dolgozik és nekem nem tisztem az ő döntéseiket megkérdőjelezni. Igyekszem a háttérből támogatni a munkájukat és a lehető legtöbbet tenni a zökkenőmentes működésért.

Részt veszek a megbeszéléseken, tárgyalásokon, kiveszem a részemet a döntés-előkészítésből, tapasztalatommal és kapcsolati hálómmal támogatom a döntéshozatalt.

3. Szinte minden veled készült interjúban elhangzik, nem vágysz luxus életre. Sokak szemében a luxust jelentő státusszimbólumok jelképezik a sikert. Mit gondolsz erről, mi az igazi siker?

Édesapámtól tanultam egy örökérvényű igazságot, amely az élet minden területére alkalmazható: „bármi is történjék az életben, mindig embernek kell maradni.”

Azt gondolom, hogy az “embernek lenni” üzenetben benne van egyfajta mértékletesség is, az emberi léptékek betartása is. Bár szeretek jól élni, nem kedvelem a hivalkodó luxust, nem költök öncélúan felesleges dolgokra. Olaszország  és különösen Firenze, ahol gyerekkoromat töltöttem, nagyon jó  példákat nyújtott ahhoz, hogyan lehet kihozni a legtöbbet a legegyszerűbb élményekből is.

Vállalkozóként tisztában vagyok az üzleti élet folyamataival, a verseny jelentőségével, de a verseny csak akkor lehet verseny, ha becsületes.

Számomra a siker az, ha megpróbálod véghezvinni azt, amiben hiszel. Nekem ez azt jelenti, hogy úgy sohasem fogunk semmit elérni, ha csak vágyunk rá – tenni is kell érte.

Szeretném, ha a cégünk továbbra is versenyképesen állná a sarat a kihívókkal szemben. Ehhez persze folyamatosan meg kell újulnunk és kellenek az olyan innovációk, mint amilyen az Unicum Szilva volt néhány éve. Részleteket még nem árulhatok el, de az innováció a mostani munkánknak is szerves része és őszre készülünk egy új meglepetéssel.

4. A fejünkben egy misztikus kép él az Unicum receptjéről és annak őrzéséről. Hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban, elárulhatod, kik ismerik?

Ha nem is misztikus, de hazánkban valóban egyedülálló, hogy a mai napig csak a családunk tagjai ismerik az Unicum teljes receptjét.

Vannak olyan gyógynövények, amelyeket még ma is kézzel mérünk ki, egyes esetekben ezt közvetlenül az édesanyám végzi.

Természetesen néhány összetevővel - amelyek nagyobb tételben kerülnek a több mint 40 gyógy- és fűszernövényből álló elegybe – a gyár munkatársai is találkoznak nap, mint nap, de az „Unicum szívének” nevezett titkos gyógynövény-mixet külföldön állítjuk össze és azt csak a család tagjai ismerik.

5. A Zwack annyiszor kezdte újra több mint 200 éves története során, hogy biztos számos tapasztalat, bölcsesség gyűlt össze a családban az újrakezdéssel kapcsolatban. Tudnál valamilyen tanácsot adni a kezdő fiataloknak, akik most indulnak el a sikeressé válás útján?

A tavalyi évben ünnepeltük a 225 éves évfordulóját annak, hogy annak idején családunk őse a császári udvarban kidolgozott egy receptet – ez volt az Unicum - ,amelynek sikerén építkezve generációk alatt jól működő és sikeres cég épült ki. Volt, hogy menekülnünk kellett, volt, hogy nulláról kezdtünk mindent újra, de az Unicum csak Unicum maradt. És most a hatodik generáció tagjaként az én feladatom, hogy ezt a nagy múltú vállalatot tovább vigyem.

Amikor édesapám visszavásárolta a gyárat még nem tudhattam, lesz-e részem benne, de 2002-ben, amikor hazaköltöztem, már biztos voltam abban, hogy ez a cég lesz a jövőm.

Egyetemi tanulmányaim befejeztével apám ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt pozícióba kerülök a családi cégben, szerezzek tapasztalatot más, tőlünk független vállalatokban. Az első komoly munkahelyem egy londoni italforgalmazó volt, ahol meglehetősen prózai módon, raktári targoncásként kezdtem és kőkemény munkásemberekkel dolgoztam együtt. Majd cégen belül is végig kellett járnom a ranglétra minden fokát, bizonyítanom kellett a különböző osztályokon. Azt hiszem mindez megtanított arra, hogy semmit sem kapunk ingyen, tennünk kell azért, ha eredményeket szeretnénk elérni.