A héten voltam, egy Youtube-os előadáson, ahol olyan sztorit kaptam, amit mindenkinek ismernie kell. A kifogások gyorsabban olvadnak tőle, mint a hó Afrikában, ahol történetünk kezdődik...
Julius Yego, Kenyában született, egy olyan vidéken, ahol nem igazán vannak utak, áram, a gyerekek pedig mezítláb szaladnak az iskolába. Sokaknak ez a korai edzés hatalmas kitörési lehetőséget biztosít, mindenki ismeri Kenya legendásan jó hosszútávfutóit.
Julius nem ebbe az irányba indult el. Érezte, hogy a futásban nem tudja megtalálni önmagát, a foci sem volt az igazi, míg végül egy teljesen banálisnak tűnő fordulat megváltoztatta az életét. Az iskola udvaron botokat dobáltak a barátaival.
14 éves korára már országos szinten ismert gerelyhajító lett belőle, megdöntötte az országos ifjúsági rekordot is, de három nagy akadály állt az útjában:
- Az első az édesapja, aki nem hitt benne, hogy az atlétika jó út lehet a fiának.
- A második pedig, hogy még a legalapvetőbb infrastruktúra sem állt rendelkezésére. Nem volt megfelelő cipője, nem voltak edzők az országban, akik segíthették volna a munkáját. Kenyában senki sem tudott semmit a gerelyhajításról.
- Mindenki sulykolta belé, hogy nem lehet sikeres. Kenyában a futás az egyetlen út, mondták neki.
Ahelyett, hogy feladta volna, elment egy internet kávézóba és elkezdett gerelyhajítással foglalkozó videókat nézni. Olimpiai bajnokokat, világbajnokokat, a netről megismert példaképeit.
Megnézte, és megpróbálta megcsinálni ugyanúgy a saját edzésén. Elég jól működött, a videós edzéseknek hála a dobott távok egyre nőttek, Julius pedig egyre jobb sportolóvá vált.
Ez sem lett volna elég, az első néhány nemzetközi versenyén nem akarták finanszírozni a részvételét, a rá fordítandó összegből, inkább még egy futót neveztek volna. Julius most sem adta fel, kiharcolta, hogy indulhasson a 2011-es Afrika Bajnokságon, Mozambikban, ahol nem csak, hogy megnyerte a versenyt, de megdöntötte a kenyai országos felnőtt rekordot is, és a karrierje végre beérett. Felfigyeltek rá a Nemzetközi Atlétikai Szövetség emberei, és meghívták Finnországba, ahol végre találkozott élete első edzőjével, és elkezdődött az út amire mindig is vágyott: profi gerelyhajító lett.
Azóta is küzd, már világbajnok, olimpiai ezüstérmes, és még ki tudja mire képes? Az atlétikai világból érkező pletykák szerint simán visszautasította Katar közel 10 millió dolláros ajánlatát, hogy váltson nemzetiséget.
Azt gondolom, mindenkinek érdemes levonnia a következtetéseket a saját életére vonatkozóan. Egy szegény országból származó, szegény családból származó fiú, pusztán az elhatározásának köszönhetően 22 éves koráig életben tartja a saját sportkarrierjét, és világhírűvé válik. De hadd meséljen erről ő maga. Hölgyeim és Uraim, Julius Yego!
Kövess minket a közösségi médiában is!
Egy kattintás most milliókat érhet!
